ZAJ

 

Környezeti zaj mérése

 

1. Hang és zaj

A hang és a zaj egyidős az emberrel, fejlődésünket, civilizációnkat végigkísérte. A beszéd és a zene az emberi lét legfontosabb mozzanataihoz tartoznak, de a zaj kellemetlen érzete is mindig jelen volt az emberi közösségekben. A görög és római filozófusok, költők gondolatai között gyakran szerepel az alkotáshoz elengedhetetlen csend iránti vágy.

A körülöttünk lévő világ egyre hangosabb lesz. Az ipari fejlődés mind több energiát, nagyobb teljesítményű, emiatt zajosabb gépeket igényel, a közlekedés rohamos növekedése miatt a járművek száma és sebessége emelkedik. Az idő és fáradság megtakarítása érdekében otthonunkban, házunk táján egyre több zajos gép, működik. Elődeink klasszikus és népi muzsikáját a nagy hangerejű beat, pop és heavy metal fülsiketítő zenéje váltotta fel, amelyet a rajongók nagyteljesítményű hangosító berendezésekkel tesznek még "élvezhetőbbé".

A modern korra jellemző városiasodás a lakosság zajterhelését ugrásszerűen megnövelte: városokban nagyobb forgalommal, a többszintes lakóépületekben fokozott szomszédsági zajjal kell számolni. A magas lakóépületekben, irodaházakban a liftek, a szellőző-berendezések újabb zajforrásokat jelentenek.

Az emberek egy része a zajt a civilizáció szükséges velejárójának tekinti, ami ellen nem lehet, tehát nem is érdemes küzdeni. Mások szerint életünket a zaj elviselhetetlenné teszi, ezért az elérhető zajcsökkentés nem elegendő, magukat a zajforrásokat kell környezetünkből kiküszöbölni.

Világos, hogy a zajjal, mint jelenséggel foglalkozni kell, hiszen környezeti állapotunk egyik fontos körülményét jelenti. Ugyanakkor megállapíthatók azok a zajszintek, amelyek mellett az átlagos zajérzékenységű, egészséges emberek nyugodt életvitele biztosítható, valamint ismerjük azokat a műszaki és jogi eszközöket, amelyekkel a körülöttünk működő zaj források hatása – kellő szakértelemmel és megfelelő magatartással ezekre a szintekre mérsékelhető. Ehhez azonban először a hang természetével kell megismerkednünk.

A környezetfizika számára a hang olyan mechanikus rezgés (hullám), amely rugalmas közegben terjedve az ember hallószerveibe jut, és az agyban hangérzetet kelt. A mechanikus rezgés itt az jelenti, hogy egy adott közeg (többnyire levegő, de lehet víz vagy széndioxid is) részecskéi végeznek mozgást. Másképp szólva, az anyag sűrűsége változik helyről-helyre és időről-időre. A levegő sűrűségváltozása egyben nyomásának változását is jelenti, és ez kelti dobhártyánkhoz érve a hallóidegek közvetítésével agyunkban a hangérzetet. A hangérzetnél az egyéni variabilitás azonban nagyon nagy. Így a hanggal kapcsolatos jelenségek különböző emberek számára más és más érzetet jelenthetnek. Az egész kérdéskörrel kapcsolatban kiugróan nagy a bizonytalanság: az előrelépéshez a hangnak, a zaj erősségének objektív vizsgálatára, azaz mérésére van szükség.

Napjainkban a közlekedéstől (autók, repülőgépek bel- illetve külterében tapasztalható zajának minimalizálása) az építészeten (lakóházak, irodák zajterhelése) át az energetikáig, villamosságtanig (erőművek, traszformátorházak illetve egyszerűbb elektronikai eszközök zaja) számtalan szakterületen kap szerepet a zaj és mérése. Szinte bármilyen fontos létesítmény építése során akusztikai szempontokat is figyelembe vesznek, és a sugárzástanban (dozimetriában) ismert ALARA (As Low As Reasonably Achievable = az értelmes korlátokon belül elérhető legalacsonyabb szint elérése) elv lassan a zajszennyezés kezelésében is alapvetővé válik. Ezért látókörünkben mindenképpen szerepet kell, hogy kapjon néhány egyszerű elméleti és gyakorlati hangtani ismeret.

Ennek a laboratóriumi gyakorlatnak a célja az, hogy felidézzük a hangtannal kapcsolatos legalapvetőbb fizikai ismereteket, és ezután néhány mérés elvégzésével betekintést nyerjünk a hang paraméterei meghatározásának nehéz feladatába. Az elvégzendő mérési gyakorlatokat úgy állítottuk össze, hogy megismerkedjünk egy kézi mérőberendezés kezelésével, kövessük a könnyen elvégezhető mérési lehetőségek határait, majd néhány érdekes kérdés felvetésével és megválaszolásával betekintést nyerjünk az akusztika egyáltalán nem könnyű területére.

2. Néhány bevezető megjegyzés akusztika alapjairól.

2.1.       Hangnyomás-amplitúdó, hangintenzitás, decibel

A hang erőssége a közeg nyomásingadozásától, a nyomáshullámok amplitúdójától függ. Ez utóbbit nevezzük a hang nyomás-amplitúdójának. A hang intenzitása a nyomásának négyzetével arányos, később látni fogjuk, miért. Az emberi füllel érzékelhető legkisebb hangnyomás a hallásküszöb. A hallható hangok felső határa körülbelül az a hangnyomás, amely már fájdalmat okoz, ez a fájdalomküszöb. A két küszöbérték közötti hangerősség-tartomány 12 nagyságrendnyi, azaz a leghalkabb, még éppen hallható hangnál a leghangosabb, még éppen elviselhető hang 1012-szer, azaz 10 billiószor erősebb.

Azért is hasznos a hangerősség vizsgálata során a nagyságrendeket figyelni, mert – a biológusok szerint – az inger és az érzet, azaz a hang fizikai erőssége és a keltett érzet nagysága közötti kapcsolat exponenciális. Ez azt jelenti, hogy ha egy adott hangnál a tízszer erősebbet egységnyivel hangosabbnak érzem, akkor a százszor erősebbet két egységnyivel, az ezerszer erősebb hangot pedig 3 egységnyivel érzem hangosabbnak.

Ezt a jelenséget úgy lehet megfogni, formalizálni, hogy bevezetünk egy új mértékegységet a hangintenzitás helyett, amely követi az érzékelésünk skáláját. Ez az új mértékegység a decibel, vagy dB (Alexander Graham Bell (1847-1922), a telefon amerikai feltalálója után). A definíciója pedig:

,

ahol I0 a hallásküszöbnek megfelelő hangintenzitás (ez 1 kHz-nél 10-12 W/m2), az ennek megfelelő hangnyomás pedig Pa. Tehát a hallásküszöb a 0 dB, az ennél ezerszer erősebb hang 30dB, az egymilliószor erősebb hang 60dB (miért is?).

2.2. A hang fizikájának alapjai

Az előbbiekben volt már szó frekvenciáról, hangnyomásról. Tisztázzuk ezen fogalmakat röviden! A hang mechanikai hullám, azaz terjedése során a közeg részecskéi rezegnek. A rezgés miatt egyes területeken néha több, néha kevesebb részecske van, attól függően, hogy éppen „odamozogtak” vagy „elmozogtak” a rezgő részecskék. Amikor több részecske van egy területen, akkor ott értelemszerűen nagyobb a sűrűség. Emiatt viszont – termodinamikai tételeknek megfelelően – ilyenkor a nyomás is nagyobb.

A hanghullám tehát azt jelenti, hogy egy közeg sűrűsége és nyomása változik időről-időre, periódikusan. Ezen kívül természetesen helyről-helyre is változik, az egyik helyen ekkor maximális a részecskék sűrűsége, egy másik helyen pedig egy másik pillanatban.

Próbáljuk meg ezt egyszerű fizikai egyenletekkel követni!

Először is, a részecskék kitérését a

egyenlet írja le. Itt ξ egy adott x helyen lévő részecske kitérése egy adott t időpillanatban, ξm a maximális kitérés (ez jellemző a hang erősségére), f a hang frekvenciája, t az időpillanat, x a hely, c pedig a hanghullám terjedési sebessége.

Innen a részecskék sebességének változása:

,

ahol v a sebesség, vm ennek amplitúdója (mellesleg ). Ebből pedig már a nyomást is ki lehet számítani, az eredmény:

,

és itt , ha ρ0 a közeg átlagos sűrűsége. Az ebben az egyenletben szereplő pm a nyomásamplitúdó. A hang intenzitása az egy adott felületen adott idő alatt átáramló energiának felel meg:

.

A hangintenzitás mértékegysége watt/m2, az ingerküszöb pedig – a korábban említett Pa egyenletnek megfelelően – ezzel a mennyiséggel kifejezve: watt/m2, ahogy ezt a hang sebességének és a közeg sűrűségének ismeretében kiszámíthatjuk.

A hang sebessége is függ a közegtől, például levegőben (20 0C-nál) 340m/s, vízben viszont sokkal nagyobb, 1440m/s.

A hang frekvenciája pedig a hang magasságának felel meg, az alacsony frekvenciájú hangok a mélyek, a magas hangok frekvenciája pedig nagy. A normál zenei „a” hang frekvenciája 440Hz, azaz ez a hang 440-et rezeg másodpercenként. Az ez alatt lévő „c” hang frekvenciája, vagy rezgésszáma pedig 256 Hz. A „magas c” frekvenciája kétszer akkora, 512Hz, a „magas a” pedig 880Hz. Azaz egy oktávnyi ugrás kétszer akkor frekvenciának felel meg, két oktávnyi ugrás négyszer akkora frekvenciának, és 1024-szer akkora frekvencia 10 oktáv ugrásnak felel meg.

2.2.      Az emberi fül érzékenységének frenkveciafüggése

Az emberi fül nem minden frekvencián egyformán érzékeny, hiszen eleve csak 20Hz és 20000Hz közötti hangokat hallunk. Ezért tulajdonképpen az előbbi leírás csak egy adott frekvenciájú hangra érvényes. Ez a hivatalos szabványoknak megfelelően 1000 Hz. Így valójában két 40dB-es hangot is különbözően hangosnak érzékelhetünk, ha különböző a frekvenciája. Erről tanúskodik az 1. ábra.

A zaj erősségének mértékegysége tehát a decibel (dB). Egy mintavétel esetében azonban a hallható hangok többnyire egy nagy frekvenciatartományban terjednek szét, és például az 1. ábrának megfelelően a mély hangok kevésbé „hangosak”, mint a magasak. Ezért a mért hangok erősségét súlyozzák, hogy az erősen hallott hangok jobban számítsanak, mint a kevésbé hallottak. Az emberi hallás frekvenciafüggésének modellezésére használt szabványos súlyozó-szűrő az ún. „A” szűrő. Az ezzel mért zajszintet A-szintnek hívják.

1. ábra: Hangjelenségek hangerősség – frekvencia kapcsolata.

A zajforrások állandó vagy változó zajt bocsátanak ki. A zajvédelemben az időben változó zaj jellemzésére az egyenértékű zajszintet használják. Ez a zajnak egy meghatározott időre vonatkoztatott átlagértéke, és közelíti az ember szubjektív zajmegítélését. Az egyenértékű zajszintet Leq-val jelölik. Ennek mérése úgy történik, hogy folyamatosan figyeljük a zajszintet, és átlagoljuk a kiválasztott időre. Ez az idő általában másodperc, tizedmásodperc körüli. Azonban például a transzformátorok és más hasonló berendezések zaja olyan, hogy egy nagyon rövid ideig, pár századmásodpercig hangos csak. Így, ha egy másodpercre átlagolunk, alacsony zajszint jön ki, hiszen csak egy pillanatig nagy a zaj, a maradék időben viszonylagos csend van. Ez a fajta zaj is zavaró, a dobhártyánk számára ugyanis a rövid, de erős impulzusok is károsak, annak ellenére, hogy nem halljuk olyan erősnek.

Ezért a zaj átlaga és csúcsértéke is fontos információt hordoz, mindkettőt mérni kell.

2.3.       Zajvédelem

A zajszennyezés ellen egyrészt a források erejének és számának korlátozásával küzdünk (halkabb autók és gyárak, stb.), másrészt hangszigetelő rétegek használatával.

Általában a sima, kemény felületek (sima beton, fém, csempe) jó hangvisszaverők, míg a porózus, lágy anyagok a hangot elnyelik, tehát alkalmasak a zajos térben a zaj csökkentésére. A vékony és/vagy könnyű anyagok rossz hangszigetelők, míg a nehéz, merev szerkezetekből épített fal egyik oldaláról a másikra kevesebb hang jut át, tehát jó hangszigetelő.

3. A zajszintmérő műszer

Mérőeszközünk egy Brüel & Kjær 2239 A típusú kézi Integráló Zajszintmérő berendezés. Ennek lényeges részei egy mikrofon, amely érzékeli a hangot, és egy kijelző, amely kiírja az átlagos zajszintet és még egyéb, az alábbiakban felsorolásra kerülő értéket, illetve a készülék aktuális beállításait.

A berendezéssel 30 és 140 dB közötti hangok erősségét tudjuk megmérni, néhány dB pontossággal. A mérési eredményeket elmenthetjük, de a gyakorlat során előnyösebb közvetlenül leolvasás után jegyzetfüzetünkbe felírni a kapott értékeket.

A műszer bekapcsolás után egy rövid „ön-tesztet” hajt végre, majd máris kezd mérni. Az előre beállított mérési időtartamig mér, mondjuk néhány másodpercig vagy percig. A mérés során kiírja az aktuális hangerőt, átlagolva rövid intervallumokra, és az ezen intervallumok során mért maximális hangerőt. A mérés végén pedig kiírja a teljes mérés során megállapított átlagos hangerőt. A mérés eredményét ekkor el lehet menteni, majd később újra elindítani.

Fontosabb beállítások:

·   A mérés időtartama, azaz hogy egy alkalommal mennyi ideig mérjen a készülék. Ez pár másodperctől pár percig terjedhet.

·   A mérés átlagolási időtartama, azaz hogy a kijelzés során mekkora intervallumokra átlagoljon a készülék. Ez az intervallum tipikusan a másodperce törtrésze.

·   A mérés határai, azaz hogy milyen maximális illetve minimális hangerőt mérjen a készülék. A határokon kívüli tartományban a készülék ekkor nem mér, a hangosabb hangoknál „túlcsordul”, a halkaknál pedig nem érzékel semmit. Három tartomány áll rendelkezésre: 30-100 dB, 50-120 dB illetve 70-140dB

 

 

A mérési eredmények

Peak

Maximális csúcs szint az utolsó egy másodpercben

Inst

Véletlen mintavételezett zajszint az utolsó egy másodpercben

SPL

Maximális hangnyomás szint az utolsó egy másodperc időintervallumban

Leq

Átlagos hangnyomás szint az aktuális/legutóbbi mérés során

MaxP

Maximális csúcs szint az aktuális/legutóbbi mérés során

MaxL

Maximális hangnyomás szint az aktuális/legutóbbi mérés során

MinL

Minimális hangnyomás szint az aktuális/legutóbbi mérés során

 

1. táblázat: A megmért mennyiségek értelmezése

A kijelzett információk:

·   A méréshatár.

·   A mért hangerősség egy kvázi analóg kijelzőn (mutatón).

·   A mérés állapota (STOP/RUN).

·   Az aktuális mérés kezdete óta eltelt idő.

·   A zaj csúcsértéke (többféle szabvány alapján).

·   A zaj átlagértéke (többféle szabvány alapján).

·   A beállítások illetve az elmentett mérési eredmények menüben lévő különféle egyéb információk.

 

A műszer kezelő gombjai

Kikapcsolás, bekapcsolás

Mérés indítása és leállítása, beállítás kiválasztása („YES” gomb)

Kijelző világítás ki és bekapcsolása (automatikusan kikapcsol 30mp után)

A kijelzett mérési eredmények közötti váltogatás (átlagos, maximális zaj, stb)

A mérés eredményeinek tárolása, régebbi mérések előhívása és törlése

Fel, le mozgás a kijelzett opciók között

Méréshatár beállítása

 

2. táblázat: A műszer kezelő gombjainak áttekintése

 

4.  Mérési feladatok

4.1.       Háttérzaj mérése

Elsőként mérjük meg a mérőberendezéssel a teremben tapasztalható háttérzaj átlagos mértékét. Ezt úgy tehetjük meg, hogy a mérőműszert fél perces mérési periódusra állítjuk, majd fél percig teljes csendben léve megmérjük a zajt, méghozzá a korábban említett egyenértékű zajszintet, amelyet műszerünk Leq-val jelöl.

·   A következő feladatokban mérendő hangerősségek ennél a háttérnél lényegesen (legalább 10-20dB-lel) magasabbak kell, hogy legyenek, hogy a háttérzaj elhanyagolható legyen.

·   Érdekes a mérési eredményt az Európai Unióban hálószobákra érvényes 32dB-es zajküszöbbel összevetni.

·   Jegyezzük fel továbbá a MaxP-vel jelölt maximális hangerősséget is, amely a pillanatnyi zaj maximumára jellemző. A fülünk számára ezen érték magas szintje nem annyira zavaró, inkább csak az egyenértékű zajszint, fizikai károsodást azonban ez is okozhat, főleg hosszú távon.

·   A további mérésekben is a fenti két értéket jegyezzük fel minden esetben (Leq és MaxP), a számolási feladatokat az egyenértékű (átlagos) zajszinttel végezzük el.

4.2.       Hang erősségének/intenzitásának távolságfüggése

A következő feladat egy állandó teljesítményű hangforrás által keltett hang erősségének vizsgálata a távolság függvényében. Állandó teljesítményű hangforrásnak legcélszerűbb egy mobiltelefont használni, méghozzá egy olyan csengőhanggal, amely lehetőség szerint időben minél inkább homogén erősségű, elkerülve ezzel a mérés idejéből fakadó pontatlanságokat.

A mérés a következőképpen zajlik. A műszeren kiválasztjuk például az 5 másodperces mérési időtartamot, a mobiltelefonon pedig keresünk egy olyan csengőhangot, amely többé-kevésbé egyenletesen szól legalább 5 másodpercig. Ezt úgy vizsgálhatjuk meg, hogy a mérést a csengés kezdetéhez képes különböző időpontokban indítjuk el, de úgy, hogy még a csengés vége előtt lemenjek a mérés, és megvizsgáljuk, ez mekkora hibát eltérést okozott a leolvasott átlagos hangerősségben.

Ezek után megmérjük a csengetés hangerejét néhány különböző távolság esetén, ezek lehetnek például:

5 cm, 10 cm, 20 cm, 30 cm, 0.5m, 1m, 2m, 3m, 4m.

Grafikont rajzolunk, melyen a hangerősség távolságfüggését ábrázoljuk. A legmagasabb értékeket vessük össze az általánosan elfogadott 120dB-es fájdalomküszöbbel.

4.3.       Hangforrás teljesítményének becslése

Az előbb felvázolt grafikon segítségével kiszámíthatjuk (megbecsülhetjük) a hangforrás (a telefon hangszórójának) teljesítményét, az alábbi gondolatmenet alapján.

Tegyük fel, hogy a hang nem nyelődik el a közegben (nem alakul hővé), és képzeletben rajzoljunk különböző sugarú gömböket a hangforrás köré. Ezeken a gömbökön összesen ugyanannyi energia áramlik át időegység alatt, hiszen nem veszett el semennyi útközben. Képzeljünk csak el egy locsolót, amely minden irányban szórja szét a vizet. Ha egy másodperc alatt egy litert locsol ki, akkor a locsolótól, mint középponttól 10 cm-re vagy 1m-re lévő képzeletbeli gömbön is 1-1 liter víz áramlik át másodpercenként, hiszen a víz útközben nem veszett el. (Itt persze nem vettük figyelembe, hogy a víz viszont esetleg leesik a fűre útközben).

 

2. ábra: Illusztráció a pontforrásból származó hang terjedéséhez

Tehát a hangforrástól különböző távolságra levő gömbökön összesen ugyanannyi energia áramlik át időegységenként. Azonban a hang intenzitásának definíciója éppen az egységnyi felületen időegység alatt átáramló energia mennyisége, azaz

,

ahol P a hangforrás teljesítménye. Ezzel a hang intenzitásának távolságfüggésére egy egyszerű becslést adhatunk. Figyelembe véve az R távolságra lévő gömbök A=4R2p  felületét:

.

Ez alapján a hang erősségének (d) távolságfüggése:

.

(Itt I0 a korábbi jelölésnek megfelelően a hallásküszöb, az R0 pedig egy tetszőleges távolságegység (pl. 1méter), amit azért kell bevezetnünk, hogy a távolságot dimenziótlanítani tudjuk.) Látható, hogy ebben a kifejezésben az első tag mérésünkben konstans, a második szerint pedig a távolság logaritmusától való lineáris függést jelenti.

Ezek után tehát, ha az előző pontban megmért hangerősség-távolság grafikont logaritmikus R (távolság) tengellyel ábrázoljuk, akkor a fenti egyenlőség miatt egy egyenesre illeszkedő pontokat kapunk. Vizsgáljuk meg ezt az egyenest, illetve a fenti egyenlőséget.

Látható, hogy

,

mivel 10log(1)=0. Vegyük tehát a logaritmikus ábrázolásban kapott egyenes egyenletében szereplő konstanst, ez éppen az egyenes függőleges tengelymetszete (ahol elmetszi az y tengelyt). Nevezzük ezt az értéket d0-nak. Ekkor, az előbbi egyenlőségből:

,

vagyis

,

ezzel a módszerrel tehát megbecsülhetjük a hangforrás teljesítményét.

A feladatok ebben a mérési pontban: az előző pont grafikonját újra ábrázolni, ezúttal logaritmikus skálán, a pontokra egyenes illesztése, tengelymetszet megállapítása, a fenti levezetés alapján a hangforrás teljesítményének kiszámítása.

4.4.       Hangszigetelők tesztelése

Ebben a pontban különféle anyagok hangszigetelő hatását vizsgáljuk. A korábbi hangforrásunkat használjuk. Választunk egy megfelelő távolságot (pl. 40cm), és először megmérjük a hang erősségét ennél a távolságnál. Majd a hangforrás és a mérőműszer közé helyezzük a megvizsgálni kívánt szigetelőket.

Elsőként sima A4-es papírt vizsgálunk, majd két, közvetlenül egymás mellé tett papírt, majd ugyanezt a két papírt, egymás közti 10cm-es távolsággal. Ez utóbbi a rétegelt hangszigetelő eszközöket illusztrálja. Megmérhetjük továbbá újság, hungarocell lemez, üveglap hangszigetelését, valamint a terem ajtajáét, amikor nyitva és amikor csukva van, minden esetben ugyanazt a 40cm-es távolságot alkalmazva.

Egy rövid számolást végezzünk itt is el! Amennyiben egy szigetelő hatására DI-vel lecsökken a hang intenzitása, a különbözetet a szigetelő vagy visszaverte, vagy hőenergia formájában elnyelte. A szigetelő felületét és zaj időtartamát felhasználva adhatunk egy felső becslést a szigetelő által elnyelt energiára, a

összefüggés segítségével. Az intenzitáscsökkenést pedig az alábbi módon számolhatjuk ki:

Becsüljük meg az egyes hangszigetelők által elnyelt energiát a fenti közelítésben!

Vessük össze a pár másodperc által elnyelt energia mennyiségét egy pohár víz egy fokkal való felmelegítéséhez szükséges energiával (párszáz Joule), és becsüljük meg, mennyi ideig kellene hanggal besugározni ahhoz, hogy ténylegesen emelkedjen a hőmérséklete (elhanyagolva a környezeténél melegebb pohár által leadott hőt)!

4.5.       Hétköznapi zajforrások vizsgálata

Ebben az utolsó feladatban a mindennapjainkban előforduló zajokat vizsgáljuk. Vállalkozó szelleműek saját kiáltásuk/sikoltásuk hangerejét nézhetik meg, ekkor azonban fontos a mérés felső határának megnövelése, legalább 120, de inkább 140dB-re.

Aztán az Egyetem különféle, frekventáltabb illetve elhagyatottabb területein mérjük meg a zajt. Itt érdemes a mérési időtartamot fél percre állítani, hogy reálisabb képet kapjunk az átlagos zajról.

Végül nézzük meg, a TTK Lágymányosi Campusához közel eső környék forgalmas területein (4-6-os villamosmegálló, rakpart a Petőfi híd alatt) mekkora zaj tapasztalható, és a fák ezt mennyire árnyékolják le. Manapság általában a forgalmas utakhoz 30-50 méternél közelebb nem építenek házakat, mérjük meg, ez a távolság mennyire csökkenti le az Október 23-a út zaját?

Amennyiben maradt időnk, szabadon válasszunk különféle zajforrásokat, és mérjük meg maximális illetve átlagos zajukat. Ezek következők lehetnek: villamos ajtócsukódása közelről, gépkocsi motorzaja a motorház illetve a kipufogó mellől, ugyanez a zaj az autón belülről, az autóban hallgatott zene hangereje, és bármi egyéb zajterhelés, amelynek ki vagyunk téve.

A megmért hangerősségeket rendszerezzük legjobb belátásunk szerint, hasonlítsuk össze őket egymással és a 120dB-es fájdalomküszöbbel, és értékeljük, mennyiben függ össze a mért hangerősség a zaj egyéni zavaró hatásával.

4.6.       Ellenőrző kérdések

1. Hogyan viszonyul egymáshoz zaj és hang?

2. Mi a hangintenzitás? Mi a hangerősség? Mi a definíciójuk?

3. Mi a hallásküszöb? Milyen számot és mértékegységet tud ehhez a fogalomhoz társítani?

4. Melyik hangot halljuk hangosabbnak, az 50 dB-es ’a’ hangot, vagy az ugyancsak 50 dB-es, de 40 Hz frekvenciájú hangot?

5. Mi az az Leq? Minek a mérésére szolgál, és miért?

6. Mely anyagok nyelik jól el a hangot? …és melyek jó hangszigetelők? (Mi vajon a különbség?)

7. Mi a hangerősség mértékegysége és definíciója? …és a definícióban szereplő mennyiségeknek?

8. Hogyan tudná kiszámolni, hogy mekkora energia halad át mondjuk az 1 cm2-es dobhártyán 1 sec alatt, ha folyamatosan 50 dB-es hang éri?

9. Rajzolja fel az emberi fül érzékenységének frekvenciafüggését vázlatosan! Hol látható ezen az ábrán a hallásküszöb?