Itt a Deák Ferenc egyetemi adjunktus által készített szimulációs program és a hozzávaló egavga.bgi és az adatfile, ami a HPGe-t írja le. Ezeknek egy helyen kell lenniük.
A program futtatásához XP utáni Windows-ok esetén DOSBox-ra van szükség.

Használat
Indulás
El kell indítani a "Hatasfok.exe"-t. Alt/Enter-el lesz teljes képernyő, Ctrl/Break-al lehet kilépni.
A "0" jelenti az álló, "1" a fekvő, henger alakú mintát.
A "driver" kérdésre egy Enter a válasz.
A detektor méretei cm-ben értendőek, a mienkét ajánlja föl elsőként, Enter-el kell elfogadni.
Minta
Ha a szimulálandó minta pontszerű, akkor "y" és Enter, ha nem, akkor csak Enter és kéri a rajzon található méreteket, cm-ben.
m_s: a minta vastagsága;
r_s: a minta sugara;
D: a távolság a detektor kristály és a minta alja között. Teljesen rátéve 0.7 cm.
Sok Enter-t kell ütni, (Radiation, dead, FW, FW0, sgE), amíg nem jön az
Energia
Az értékek MeV-ben értendők, a keV .xx formájú, többet is be lehet vinni. Üres Enter a lezárás, megint sok Enter (AxI, bbI, sgB) követi, amíg nem jön a
Molekulasúly
Mol w: a minta moltömege, ( SiO₂ esetén: 2*18+28=60)
Av. dens: az átlagsűrűsége g/cm³-ben. (Jelen esetben 2.8 g/cm³)
Z: az illető alkotóelem rend-,
nn: az elem darabszáma a molekulában. ( SiO₂ esetén: Si: Z=14, nn=1; O: Z=8, nn=2)
Itt is üres Enter a zárás, újabb Enter az Event_number után és indul a szimuláció.
Érdemes egy "s"-et nyomni; akkor látszik, hogy működik...
Néhány percen belül e nélkül is közli a (jobb felső sarokban, 1*10⁴-el szorozva) a hatásfokot (eta).

(Egy 4 cm magas, 6 cm átmérőjű, fenti összetételű hengerre, 186 keV-es fotonra vonatkoztatva: a program beállítása, indulás előtt. Itt már fut, de még nem látszik semmi. Az "s" és "p" (funkció)billentyűk lenyomása után viszont már igen, 3,6% az eredmény.
Ha az energia 239 keV és 2,61 MeV között van, akkor a hatásfok 2,47% és 0,3% között változik).

Funkció-billentyűk
s: ki/be kapcsolja a spetrum ábráját,
p: mutatja az esemény helyét; (itt a minta lent és a detektor fönt van a rajzon).
o: a pillanatnyi eredmény fájlba írása, (nyolc karakter, ne legyen ékezet). Az eredmény egy xy.eff fájl.
g: megmutatja a szimuláció geometriáját, (ebből kt "s"-el lehet kijönni)
f: közbeeső értékek képernyőre írása,
e: kilépés.


Az aktivitáshoz az
A = N/(t*I*η)
kifejezéssel jutunk. Itt N az illető csúcs alatti terület, t a mérési idő, I a bomlási valószínűség, η a detektor szimulált hatásfoka. Az aktivitás alapján az atomamgok száma a
N=A/λ
kifejezéssel határozható meg. Itt a λ a bomlási állandó, amire igaz, hogy λ*T=ln2. T a felezési idő [s] (!), az U238-ra ez 4,92*10⁹év, 60*60*24*365*4,92*10⁹=1,4080*10¹⁷ s. Ebből a λ=4,92*10^-18 1/s.